Jászai-ház

 Kedvező fordulatot vettek az őszi munkálatok. Munkám kapcsán ismerkedtem össze egy vállalkozóval, akiről a beszélgetésünk során kiderült, hogy egy építőipari vonalat is irányit. Mit veszíthetek alapon elmeséltem neki a házzal kapcsolatos terveimet, illetve az előző "mester" nem éppen kedvező árajánlatát. Előzetes árajánlat után (ami nincs elrugaszkodva a valóságtól) szemrevételezte öt nappal ezelőtt az elvégzendő munkát. A sarkalatos kérdések megbeszélése után úgy döntöttünk sokkal jobb, ha Vele végeztetem el a munkát. Igaz ugyan, hogy egy előbbi bejegyzésben azt írtam, hogy magam csinálom meg  a pillérek felújítását, de számolva az idő ráfordítassal is, úgy gondolom, jól döntöttem.

A kőműves a mai nap (11.10.) már meg is kezdte a pillérek alapjainak betonozását, és ha az égiek is velünk vannak a hét végére be is fejezik.

Ahogy a képeken látszódik a bontási munkálatokat és az alap megásását barátokkal végeztük el, amit ezúton is szeretnék megköszöni nekik.

Képek a bontásról:

Feri és Gyuri szakszerűen bont és téglát pucol. Természetesen a kibontott téglák újra beépítésre kerülnek.

Mélyre le kellett hatolni a földbe, hogy az oszlopok alapja elég stabil, és fagyhatár alatti legyen. az eredeti építők ezt a munkát nagyon nehézzé tették, mert rengeteg téglából és méretes terméskőből készítették a korábbi alapot.

Gyuri édesapja is kalapcsáot ragadott a lomok égetésének szüneteiben.

Mélyülnek az alapok:

A munkának volt néhány statikailag veszélyes pillanata is. (Ö... Viki, nem is volt ám semmi veszély, csak a hatás kedvéért fogalmaztam drámaian.)

Azért én is ott voltam, csak engem nem fényképezett senki munka közben, noha filmsztár külsőm erre hivatottá tenne:

Készül a forró víz, mint a kávé és tea egyik alapanyaga:

Gyuri felesége Viki, több napra elegendő élelmet csomagolt:

A ház pillérek nélkül:

Egy kis kuriózum is előkerült a bontás során. Találtunk egy olyan téglát, ahol egy kutyus tappancsoma is megörökítésre került. Zoológiai ismereteim szerénynek mondhatóak, de én kutyának minősítettem az elkövetőt. A kép egy kicsit csalóka. A tappancs nyom a valóságban belemélyed az anyagba. a képen úgy tűnik, mintha inkább kiemelkedne belőle. Sajnos csak két dimenzióban tudom megmutatni, de higgye el mindenki, hogy a tappancs legalább egy centire süllyedt az anyagban, még a tégla kiégetése előtt. Ez azt jelenti, hogy egy nagyon régen élt kutyus nyoma került elő, amolyan régészeti lelet gyanánt. Szerintem rendkívül érdekes felfedezés. Előttem van a kép, hogy anno, ki tudja mikor, egy kajla vizsla a téglaégető környékén kiterített nyers téglák között szimatolva, véletlenül nyomott hagyott maga után az utókor számára.

Egy bónusz kép a pajtáról: